A diófélékből történő energiakinyerés

A jelenleg uralkodó elmélet szerint a növényi sejtekből történő energia és tápanyag kinyerése szempontjából a növényi sejtfal szerkezetének integritása elsődlegesen meghatározó, azonban dióféléken (dió, mogyoró, pisztácia) végzett összehasonlítások nem támasztják alá ezt a nézetet. Az alább részletezett kutatásban három diófélén modellezték az emésztés diófélék energiatartalmára gyakorolt hatásait.

A dió erős teltség érzetet biztosít, alacsony étkezés utáni lipémiát idéz elő, valamint védelmet nyújt az anyagcserebetegségek- mint a kardiovaszkuláris betegségek és a kettes típusú diabétesz ellen is. Ezen felül, nem szívódik fel az összes benne található energia, amit az energiaegyensúlyra tett mérsékelt hatása is igazol. A lipidek alacsony biológiai hozzáférhetősége a diófélékből elsősorban az érintetlen sejtfalaknak tulajdonítható, amelyek megakadályozzák a lipázok sejtekbe zárt olajrészecskékhez való kötődését. Ahol a sejtszerkezet ép marad, ott a tápanyagok (lipidek, fehérjék, E-vitamin) a széklet ürítésével távoznak, azonban a mechanikai hatások (rágás, apró darabokra vágás, őrlés), vagy a sejtszerkezet termikus bomlása emésztőenzimek beáramlását, és intracelluláris tápanyagok felszabadulását idézik elő, amelyek ez után emésztődnek meg.

Az ép sejtszerkezet fenntartása csökkentheti a tápanyagok tápcsatornába való jutását, ahogyan ezt zöldségeken és gyümölcsökön már megfigyelték.

Erős termikus vagy mechanikai élelmiszer feldolgozó eljárások a szerkezeti integritás bomlását eredményezik, amely a rágás során még több sérült sejthez és a tápanyagok nagyobb arányú hozzáférhetőségéhez/felszívódásához vezet, ahogyan azt a nyers és a pirított mogyoró összehasonlítása mutatta. (Jelen cikk alapjául szolgáló kutatásban 7 önkéntes segítségével – akik megadott ideig rágták a dióféléket – megadott szempontok szerint vizsgálták a csonthéjasok szájban, gyomorban és bélben történő emésztődését.)

A kutatás célja, hogy betekintést nyújtson a diófélék rágás és szimulált emésztés során bekövetkező szerkezeti és biokémiai lebomlására, valamint lipid felszabadulásra tett hatására.

Következtetések:

Mind a nyers, mind a pörkölt mandula esetében negatív lineáris kapcsolatot írtak le a rágás során keletkező étel részecske mérete és a szabad zsírsav kiáramlás közt Grundy és mtsai (2015) tanulmányában. Tehát a kisebb részecske méret nagyobb, a sejtekből való tápanyag veszteséget feltételez. (Ez megegyezik azzal a mintával, amelyben a legnagyobb arányban találhatóak a részecskék felszínén a sérült sejtek.) Ezekből a sérült sejtekből kibocsátott lipidek jobban hozzáférhetők a bélben található lipáz számára.

Mindazonáltal, a diófélék szerkezete és belső összetevőinek tulajdonságai csökkenthetik a lipidek biológiai hozzáférhetőségét az emésztés során. A kutatás eredményei ugyanis azt is találták, hogy a rágás során a sejtfalon törés keletkezik, de a kibocsátott lipid mennyisége nincs összhangban a diófélék sérült felszínén található sérült sejtek számával. A diófélék mikroszerkezetét analizáló vizsgálat igazolta, hogy az energia kinyerés szempontjából a sejtfalak repedései és a lipidek raktározási tulajdonságai egyaránt fontosak. Ezek az eredmények azt jelentik, hogy a vizsgált csonthéjasok ugyanolyan mennyiségű energiát eredményeznek, fogyasztásukkor nagyjából az energia 80 százaléka tud hasznosulni.

Forrás: https://www.researchgate.net/publication/336615211_Energy_Extraction_from_Nuts_Walnuts_Almonds_Pistachios/fulltext/5da8a211299bf1c1e4c9a5cf/Energy-Extraction-from-Nuts-Walnuts-Almonds-Pistachios.pdf

Füstös-Simon Zsuzsanna